EZER EMBERT KÖSZÖNT ÉVENTE AZ ÜNNEPELT

Az UTE Baráti Kör szíve, lelke, motorja, kiváló kollégánk, Kun Györgyi 80 éves lett. Korábbi vendéglátósként számtalan rendezvény, illetve találkozó sikeres lebonyolítása kötődik a nevéhez, az utóbbi években munkája nagy részét azonban a hagyományok ápolása teszi ki, így a Baráti Kör Facebook-oldalának szerkesztőjeként igyekszik figyelni az évfordulókra, valamint arra, hogy minden születésnapost időben és méltó módon köszöntsön. Ezúttal azonban mi köszöntjük őt!

Mióta kötődsz Újpesthez és a lila-fehér klubhoz?

Egészen pontosan 1960 óta, ugyanis akkor kezdtem el középiskolai tanulmányaimat az újpesti Kanizsai Dorottya Gimnáziumban. Később a Kanizsai elvégzése után vendéglátós tanulmányokat folytattam, majd Újpesten helyezkedtem el. Dolgoztam a Harangvirág cukrászdában, majd Zámbó Sanyi felesége kolléganőm volt az Árpád úton, a Hófehérkében. Mindkét helyre jártak be Dózsások, a Harangvirágban Somos András például az egyik legjobb vendégem volt, a Hófehérkébe, az Árpád útra pedig bejártak a piacosok és az akkori menő focisták. Rengeteg barátot szereztem, és a kötődésem azután is megmaradt, amikor 1974-ben Németországba disszidáltam. Kint is tartottam magyar napokat, újpesti művészeknek segítem kijutni az akkori NSZK-ba, és amikor 2012-ben, már nyugdíjasként hazaköltöztünk a kint megismert magyar férjemmel, akkor ismét visszacsöppentem az újpesti miliőbe.

És akkor rögtön egyenes út vezetett az UTE Baráti Körbe?

Egészen pontosan Hollósi Antalon, aki 60 éve a barátom, és Somos Andráson keresztül először az Újpesti Közművelődési Körbe kerültem be, akkor a társaság – ha jól emlékszem – Dunai Antalnak a 70. születésnapjára készült. Felkértek, hogy segítsek az ünnepség szervezésében, így kerültem vissza az UTE körforgásába. Aztán amikor 2016-ban Tóth Andris lett a Baráti Kör elnöke, akkor beálltam mellé segíteni, és azóta aktívan rész veszek a klub és a Baráti Kör életében is. Feladatom, hogy besegítsek a rendezvények előkészítésébe, a hagyományőrzésbe, de a legtöbb dolgom az UTE Baráti Kör Facebook-oldalának szerkesztésével van, amit távmunkában is tudok csinálni.

Ami azért fontos, mert azóta visszaköltöztetek Németországba....

Nem egészen. Úgy szoktam mondani, hogy három éve kétéltű az életünk. Minden évben több hónapot Magyarországon töltünk. Ha otthon vagyunk, akkor a Szekszárd melletti Decsen, a férjem szülőházában élünk, de én ilyenkor sokat megyek Újpestre is. Egyébként június 12-én nemcsak a születésnapomat ünnepeljük, hanem az házassági évfordulónkat is, pontosan 40 évvel ezelőtt kötöttük össze az életünket Danival. Nem is tudom, hogy visel el engem ennyi ideje, mert túl mozgékony vagyok és túl határozott. Ha eszembe jut, hogy Magyarországra, vagy éppen Újpestre kell mennem, akkor a férjem mindig szó nélkül elenged, ilyenkor csak beülök az autóba, és meg sem állok hazáig.

A rengeteg energia és határozottság pedig nagyon jól jön a munkádban...

Olyan típus vagyok, aki nem ijed meg senkitől, vagyis minden ajtón bekopogok, bárkit felhívok telefonon, nem félek az elutasítástól, de észreveszem, ha zavarok. Amikor elkezdtem dolgozni a Baráti Körnél, még sokan nem ismertek, de azóta rengeteg korábbi, vagy jelenlegi sportolóval, illetve kollégával személyes jókapcsolatot alakítottam ki, közte a klubvezetéssel is. Évente több mint 1000 embert köszöntök a Baráti Kör nevében a Facebookon. Ha valakiről nincs elég információm, vagy fotóm, akkor felhívom az illetőt, és segítséget kérek tőle. Eddig még soha nem zavart el senki, a nyugdíjas pályamunkástól az olimpiai bajnok és úszóelnök Wladár Sándorig mindenki együttműködött velem, ha kértem. 

Hogyan tudsz megjegyezni ennyi születésnapot, évfordulót?

Eleinte rengeteg segítséget kaptam az UTE hagyományőrzőjétől, Ipacs Évától, aki egy kétlábon járó lexikon, hozzá a mai napig fordulhatok, ha valamilyen adatra, vagy archív fotóra van szükségem. Az UTE történetét kutató külsős kollégáktól is sok támogatást kapok, pedig évekig személyesen nem is ismertük egymást, csak telefonon, vagy e-mailben kontaktáltunk. Az elején csak a legnagyobb focistákat, majd az olimpiai- és világbajnoki érmeseket köszöntöttük, aztán szép lassan fejlődött a dolog, jöttek az Eb-érmesek, válogatott sportolók, magyar bajnokok, az egykori és a jelenlegi kollégák, a Baráti Kör tagjai, és minél inkább bővült a kör, annál többen várták el jogosan, hogy ők is kapjanak virtuális jókívánságot. Most éppen a legújabb szakosztályunk, a műugróink vezetőjétől, Bernáth Dettitől kértem fotókat, mert neki is közeledik a születésnapja, és szeretném méltóképpen köszönteni. Egyébként az évek alatt jóban lettem szinte az összes szakosztályvezetővel, mindegyikük értékeli és segíti a munkám. Sok visszajelzést kapok korábbi sportolóinktól is, ami nagyon megtisztelő. Nemrég segítettem az 1986-os vízilabda bajnokcsapat tagjainak találkozóját megszervezni, pedig a vacsorán nem tudtam jelen lenni. Viszont rendkívül jól esett, hogy az eseményről felhívtak együtt, és megköszönték a segítségem. Különben pedig nemcsak az évfordulókat követem, hanem a klubbal kapcsolatos összes aktualitást is, és a legfontosabb híreket, eredményeket kiteszem a Facebookra, nem véletlen, hogy a Baráti Kör profilját már közel nyolcezren követik.

Mennyi elfoglaltságot jelent naponta a Facebook-profil szerkesztése?

Ez változó, van, hogy csak napi két óra, de ha kutatni kell valami után, akkor sokkal több is lehet. Minden nap foglalkozom ezzel, a reggeli után leülök a gép elé, és addig dolgozok, amíg kész nincs, általában az egész délelőttöm erre megy rá. Korábban egyébként sosem csináltam hasonlót, bőven nyugdíjasként kezdtem el kezelni a Facebookot, autodidakta módon tanultam meg képeket szerkeszteni és köszöntőket fogalmazni, kezdetben a sok Németországban töltött év miatt még kisebb nyelvi nehézségekkel is küzdöttem. Sokszor éjfélre időzítem be a másnapi köszöntőket, és általában ellenőrzöm, mielőtt elalszom, hogy tényleg kikerült-e, ha találok benne hibát, akkor azt igyekszem még hajnalban kijavítani. A feladatokat majdnem önkéntes alapon, az Újpest iránt érzett szeretetből csinálom, nem a pénzért. Ezzel a munkával tartom frissen az agyam. Szerintem mindig kell cél, nekem pedig egyértelmű célom, hogy megéljem a 100. születésnapom, és addig szeretném követni az UTE mindennapjait is.

#hajrálilák